Elérkeztem a 28 napos program feléhez. Igen sok változáson mentem keresztül, amelyek egy kivételével mind pozitívak.

Sajnos a só hiánya megvisel lelkileg. De ez csak azért van, mert számomra mindig is fontos volt az ételek jó íze, fontos volt az ízharmónia. Mivel az ételek nem azt az élvezetet nyújtják, mint korábban, kénytelen az ember kreatív lenni és felfedezni új recepteket, új ízeket. Rájöttem sok olyan fontos dologra, ami bizony a minden napok étkezéséhez hozzájárul és jobbá teszi a fogásokat, de eddig nem voltam tudatában. Ilyen például a Maillard reakció.

Ez a reakció tulajdonképpen az alapanyagokban lévő cukrok és fehérjék magas hő hatására létrejövő reakciója. Magyarul megpirul a hús. Miért fontos ez számunkra? Azért, mert a barnára sütött húst, a barnára pirított zöldségeket és a péksütemények barna héját is jobban szeretjük, ugyanis rendkívül sok íz anyag keletkezik. Ez a folyamat nem azonos a cukrok karamellizációival, de hasonlatos hozzá. Ami biztos, só nélkül sohasem jöttem volna rá erre.

Ha szakács oktató lennék, akkor a tanítványaimnak nem engedném, hogy sót fogyasszanak, legalább két-három hétig! Amellett, hogy jót is tenne a szakácsok egészségének, hihetetlen mennyisű tudásra tennének szert az ízekről. Só nélkül igenis több ízt érezni! Persze azt is meg lehet tanulni így, hogy mi az a só mennyiség, ami normális. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy a 28 napos program után lényegesen kevesebb sót fogok használni, hogy a többi ízt is lehessen érzeni! Fontos az egyensúly, amit sajnos neveltetésünk során kicsit elrontottak őseink! Nem hibáztatom őket, hiszen ez egy "természetes" folyamat, ha az ember a tömegétkeztetésben - értsd: iskola, munkahelyi menza - étkezik élete nagy részében.

A másik ilyen fontos dolog az ételek állaga. Akár tetszik, akár nem, a ropogós ételeket jobban szeretjük, mint a pépes egytál ételeket. Hihetetlen, de a párizsi bundában készült húst nem érezzük olyan finomnak, mint a hagyományos morzsában panírozott húst, a pankó morzsáról nem is beszélve. A japánok vitték ezt tökélyre. Ebből pedig az is következik, hogy a ropogós zöldségeket is finomabbnak érezzük, ezért szeretjük a friss ropogós salátát, a roppanós retket, vagy akár az uborkát, amely még kovászolva is meg tudja őrizni ropogósságát.

A fentiekből tehát az következik mindösszesen, hogy a pirított ropogós zöldségek a barnára pirított hússal már van olyan ízletes, amit az ember nagyon finomnak érez. A só mindezt össze tudja fogni egységes egésszé, együtt némi édes ízzel - ami természetesen előfordul a húsokban, zöldségekben - némi savanykás íz kell hozzá és máris kerek ízeket kaphatunk.

Visszatérve a 28 napos programhoz, úgy érzem, az emésztésem kezd a rendes kerékvágásba visszakerülni, a zöld hét meghozta az eredményt. A testsúlyom is csökkent kicsit, no nem sokat, de azért észrevehetően változom. Telis-tele vagyok energiával, néha lefekvés után nem tudok elaludni sem, annyira. Tényleg muszáj lesz sportolni valamit, ami levezeti ezt a sok energiát.

A testzsír elég érdekesen változik, most épp nőtt. Nem értem az okát, de nem is biztos, hogy kell. A lényeg az, hogy változik a testem, ez szemmel is látható.

Nézzük az értékeket :

Testsúly: 89,2kb

Testzsír : 27,4%

BMI:26,9

Vérnoymás : 132/87

Pulzus : 61

Ezúttal a vérnyomás kissé magasabb, mint az eddig mért értékek, de még mindig jóval alacsonyabb, mint a korábbi években. Lássuk hogyan tovább!